Napjaink kényelmes megoldásai mellett igen nehezen tudjuk elképzelni, hogy régmúlt korokban milyen kényelmetlenséggel járt a havi vérzés a nőknek. Miként egész egyedfejlődésünket végigkíséri a jelenség, így természetesen minden időszakban más és más módszert használtak a nők, sokszor nem éppen hatékonyan. Többek között a menstruáció története is témája a múzeumok között kuriózumnak számító washingtoni Menstruáció Múzeumnak.
Már az ókori Egyiptomban is próbáltak a mai tamponhoz hasonló eszközzel védekezni a szivárgás ellen, ekkoriban azonban puha papiruszköteget használtak erre a célra. Hasonló elven választották a görögök a gyolcsot, a rómaiak a gyapjút. A menstruáció története azonban az afrikai, ázsiai népek esetében a még természetesebb alapanyagok használatáról tanúskodik, ők ugyanis páfránylevelet, mohát, füvet használtak.
A menstruáció története - az ókori és középkori megoldások
A múltat tekintve azonban voltak olyan kultúrák is, ahol a nők menstruáció idején nem védekeztek sehogy sem a szivárgás ellen. Erre tökéletes példa a menstruáció története kapcsán az a dél-amerikai törzs, ahol kialakult egy erre utaló kifejezés is, vagyis a menstruáló nőket a következőképpen nevezték: ” ember vörös csíkkal a lábán”.
A középkor felfogását tekintve a menstruáció tisztátalan folyamatnak minősült, ezért a nők meg is tettek mindent, hogy védekezzenek a vérzés piszkító jellege ellen. Pamutból készítettek úgynevezett hüvelylabdacsokat, melyet fonallal rögzítettek ruhájukon, ezzel megelőzve, hogy azok a méhbe kerülhessenek – hiszen akadt erre bőven példa akkoriban.